Mészöly migráns egerei, avagy a vendégszámítás

Mészöly Miklós Jelentés öt egérről című 1958-as novelláját nem véletlenül szokás Holo-kauszt-allegóriaként olvasni: az elbeszélés csakugyan a totális hadviselés és a módszeres megsemmisítés történetét mondja el. Ám legalább annyira a vándorlás és letelepedés, a menekülés és menedékkeresés, a hívatlan vendégek „inváziójának” története is – és nem feltétlenül allegorikus értelemben, nem pusztán az emberi szenvedés fabulájaként. Az elemzés ezt a lehetőséget igyekszik körbejárni. Az állati életek apró részleteinek prózai leírása és nézőponti bemutatása kritikai megvilágításba helyezi a fabulai hagyomány kisajátító gesztusát (áldozati struktúráját), ugyanakkor előtérbe helyez egy másfajta kisajátítást, a naturalista ábrázolásban rejlő szimbolizációt. Az elemzés ez utóbbi veszélyt egyfelől a számítás szereplői, másfelől a számlálás elbeszélői aktusában tárja fel. A konklúzió a szingularitás (brit szentimentalista költészet által inspirált) gondolata felől tesz kísérletet a vendégszeretet fogalmának újragondolására.

Kulcsszavak: állati migráció, vendégszeretet, számítás, számolás, szingularitás