„s fénylett a hal, mint vers, ha jó”: : Halak Takáts Gyula költészetében és grafikáin

Takáts Gyula költészetének, prózájának és rajzainak fontos motívuma a hal, amelynek gyökere a gyermek- és felnőttkori horgászások mellett a Balaton nyugati medencéjének északi és déli partján – a költőnek Györökön és Fonyódon is volt háza – megfigyelt vízi táj, a halászok, horgászok világa. Takáts számára a hal nemcsak étel, hanem a tó titokzatos lakója. Míg a Balaton költői és festői általában a táj formáit, a változó fényeket, a vízfelszín feletti formákat és a tükröződéseket ábrázolják, Takáts számára a balatoni tájban még több minden sűrűsödik az északi part hegyein és a vitorlásokon kívül.

Kulcsszavak: hal, költészet, festészet, rajz