Gyászbeszéd egy tetű halálára: : a reneszánsz kori paradoxon
Tartalom
A reneszánsz kori olasz irodalomban, amelyet a petrarkista költészet, az epika, az erkölcsfilozófiai értekezésirodalom túlsúlya jellemez, Ortensio Lando irodalmi tevékenységének legjellemzőbb vonása a humanista gondolkodás alapvető kérdéseinek ironikus megközelítése a paradoxon jegyében. A paradoxon retorikai alakzata, amely éppen Lando Paradossi (1543) című művének is köszönhetően válik irodalmi műfajjá, az 1548-ban közzétett Sermoni funebri de vari authori nella morte di diversi animali (Gyászbeszéd különböző szerzőktől különféle állatok halálára) című könyvében tematikairetorikai tekintetben is alapvető. A tizenegy gyászbeszéd, azontúl, hogy a fauna jobbára alantas állatairól szól, maga a sermo retorikai formulájának demisztifikálása is. Jelen tanulmány a tetű paradox siratását elemzi és a zoomorf szimbolika sajátos megjelenését mutatja be egy paradox(nak látszó) morális vizsgálódás keretei között.
Kulcsszavak: Ortensio Lando, Sermoni funebri, paradoxon, zoomorf szimbolizmus