Paul Auster: Fehér terek

Hegyi Pál Paul Auster-kötete különös vállalással indít. A befutott prózaíró sikerkönyvei helyett a kudarcos fiatal költő-drámaíró korai, mellőzött műveiben kutatja fel azt a poétikai közös nevezőt, amely a jelenből visszatekintve egységében képes láttatni a szerteágazó életművet. A trauma-író Auster szövegeinek középpontjában örvénylő hiány fehér tereit feltérképezve a szerző egészen az áttörést jelentő Üvegvárosig, a posztmodern anti-detektívtörténetként kanonizált New York trilógia első kötetéig kalauzolja el olvasóit. Csakhogy az út során, akár egy Auster-regényben, lassan lefoszlanak az azonosság biztonsággal ámító címkéi, hogy annál nyugtalanítóbb kérdéseknek adják át helyüket. A tanulmánykötet írója így hát vitára invitálja Paul Auster hazai közönségét, mivel a tét nem kicsiny, az amerikai szerző szavaival élve mindez „élet-halál kérdése”. Mert ugyan mi is lehetne zavarba ejtőbb vagy fenyegetőbb az önazonosság kérdéseinél?

A borító Szemmelveisz Janka munkája.