Élettér – Állattár. Szeged köztéri szobrainak állatábrázolásai

A művészi igényű megjelenítés első modelljei a természet és a teremtett világ élő formái, élőlényei lehettek, amint azt a prehisztorikus leletek bizonyítják. Az állatok illusztrációját meghaladva olyan kifejezési és absztrakciós lehetőséget talált a mindenkori ember a természetben, amely minden művészeti korban kiemelt jelentőséggel mutatható ki. Ez a megjelenítés jelentős múltra tekint vissza már a szobrászati alkotások körében is, amelynek speciális területe a köztéri szobrászat. A szobor nemcsak a térrel kötött kapcsolatban hoz létre új üzenetet, de a közösség kollektív tudását is megidézi, a puszta látványon túl másodlagos jelentésértelmezésre is épít. Szeged köztéri szobrászata is gazdag területet nyújt erre a vizsgálatra. Az ilyen rendszerű műelemzések nemcsak az ikonográfia és az ikonológia szempontjából lehetnek sokatmondók, de az évtizedek, évszázadok távlatából azt is fémjelzik, milyen a jelentésbeli viszony, a narratíva ember és állat között. A tanulmány arra keresi a választ, milyen kapcsolatok találhatóak a szobrászat és a kultúrtörténeti kutatások eredményeinek találkozásában.

Kulcsszavak: köztéri szobrászat, állatfigurák, jelentés, narratíva