„Kit érdekel a fatörzsnek dőlt állat?”: : Farkasok a Pilinszky-lírában

„Légy hát, akár az állatok, / oly nyersen szép és tiszta”: írja Pilinszky Magamhoz című versében. Kutatásomban arra kerestem a választ, hogy a farkas, a „tisztaszívű állat” milyen jelentések hordozójaként épül be az életmű motívumhálózatába. A vizsgált művek esetében kétfelé válik a szimbólum jelentése: a Két szonett (1939) és az Ahogyan csak (1971) klasszikusan bibliai, apokaliptikus vonatkozásokkal dolgozik, míg a KZ-oratórium (1962) betétverse, a Fabula, valamint a Juttának (1971) farkasa már sajátságos olvasatokkal bír. A tanulmány ezekre az egyedi jelentésekre koncentrál, amelyek a szakralitáshoz és a profanitáshoz egyaránt kapcsolódnak: a szentségtől a holokausztáldozatokig vezetnek; s olyan fogalmak helyébe állnak, mint a kirekesztettség vagy a szeretetlenség. A farkasok számos fontos motívumhoz – mise, áldozat, evés, monstrancia, tél, hó – és a Pilinszky-líra alapvető fogalmaihoz – szeretet, ártatlanság, bűnösség, elhagyatottság – kapcsolódnak, ezért tanulságokkal bír az életmű más területeivel való összeolvasás is.

Kulcsszavak: farkasszimbólum, szakramentalitás, perszonalizmus, dehumanizáció