Kettős anatómia Shakespeare színpadán: Angol reneszánsz tragédiák a kora újkorban és ma
Kulcsszavak:
Shakespeare és kortársai, angol reneszánsz dráma, bosszútragédiák, kora modern és posztmodern színház, adaptáció, szemiotika, posztszemiotika, előadás-központú drámaértelmezés, predramatikus színház, reneszánsz emblematikus színház, emblematikus gondolkodásmód, reformáció, ismeretelméleti és tanatológiai válság, anatómia, anatómiai színházTartalom
Fülszöveg
"A könyv fókuszában az angol reneszánsz tragédiák állnak. A bemutatott kutatás célja annak a színházi reprezentációs gyakorlatnak a feltárása és értelmezése, melyben a kora újkor népszerű látványossága, az anatómia – más színháztörténeti korszakokhoz mérve mindenképpen feltűnően – jelentős szerepet játszik. Az anatómia ilyen markáns jelenléte a 16. és 17. század fordulójának angol színházában nem csupán ízléstelen hatásvadászat, hanem az emblematikus színház reprezentációs logikája alapján bevett társadalmi gyakorlat, mely a kor ismeretelméleti és vallási bizonytalanságainak kifejezésére szolgált. Az anatómiai szempontú ábrázolás a posztmodern korban újra komoly népszerűségre tett szert, ez pedig visszahatott a reneszánsz tragédiák mai színházi reprezentációjára is. Kiss Attila szóhasználatával élve kettős anatómiáról van szó: a test feltárásán túl a tudat, a szubjektum mélyére is hatolnak ezek a drámák."
Földváry Kinga
