A magyar valláslélektan kezdetei

"A 19. század második és a 20. század első fele a modern társadalomtudományok kialakulásának korszaka. Jellemző volt erre az időszakra, hogy a modernkori társadalomtudományok képviselői a legalapvetőbb szociokulturális elméletek megalkotásakor illetve kifejtésekor általánosságban a vallás, mint társadalomszervező és orientáló rendszer jelenségének problematikája mentén gondolkodtak és kutattak. Ennek okát a modernitás által okozott identitásvesztésben érdemes keresni. A technológiai fejlődéssel járó gazdasági változások a mezőgazdaságban munkaerő-felesleget eredményeztek, míg a kialakuló ipari tömegtermelés óriási munkaerőigényt teremtett. Ennek folyományaként rengetegen özönlöttek a falvakból az ipari központokat képező városokba. Ezzel ezek az emberek kiszakadtak az addigi megszokott tradicionális közegükből, a hagyományok egyre inkább háttérbe szorultak, ezzel együtt beindult az atomizálódás a nagyvárosokban és új társadalmi osztályok alakultak ki. A hagyományok térvesztése és az új társadalmi rétegek kialakulása közti vákuumban egyfajta identitásvesztett állapot jelent meg széles tömegek körében, és megkérdőjeleződtek az addigi magától-értetődőségek. Ennek következtében az orientáció, az identitás, illetve az eredet kérdése került az érdeklődés középpontjába, amely a tudományos élet képviselőit is egyre inkább foglalkoztatta. Így a 19-20. század fordulójának szellemi életét, bölcsészet- és társadalomtudományi diskurzusát nagyfokú pezsgés jellemezte. Új módszerek és megközelítések mentén vizsgálták az embert és a társadalmat, amelyek begyűrűztek a vallásról való gondolkodásba is. Ezek a „profán” megközelítések természetesen az egyes egyházakat és felekezeteket is kihívás elé állították és valamilyen válaszreakcióra késztették azok képviselőit, amelyek a teljes elutasítástól az érdemi szintézisszerű törekvésekig terjedtek. Nagyon leegyszerűsítve ez az a kontextus, amelyben megszületett a kísérleti pszichológia, és amely a hazai valláslélektan kezdeteit is jellemzi."