Akadémita lelkipásztorok a szilágyi traktusban: (16. század–1821)

„Ennek commembrumi kegyesek s tudósok, / Vannak is közöttük sok virtuosusok,” – olvashatjuk Marosi István egrespataki prédikátor saját lelkésztársairól írt jellemzését a Szilágyság 1684-ben kelt verses bemutatásában. Valóság vagy csupán udvariaskodó költői túlzás? Milyen mértékben voltak a traktusban fungáló igehirdetők a hit és a kultúra itteni letéteményesei? Kiművelt emberfőkként hogyan tudták hasznosítani a birtokukban levő szellemi muníciót? Ezekre a kérdésekre is keresve a választ, jelen dolgozat egy nagyobb volumenű vállalkozás keretében a Szilágyságban egykor működött, külországbeli akadémiákon tanult református lelkipásztorokat sorjázza. A bevezetőben olvasható általános áttekintést egy, a kötet törzsanyagát kitevő adatbázis követi, amely 114 peregrinus lelkész életútját rajzolja meg a levéltári és nyomtatott források alapján, a szilágyi traktus bő harmadfélszáz esztendőt kitevő fennállásának időbeli keretei között.

Kiadja: 

SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék
Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára
Szeged–Debrecen

A kötet megjelenését az NKFIH OTKA K-145896
A magára hagyottság és a megküzdés jegyében. Művelődés- és társadalomtörténeti mélyfúrások a protestáns kultúrrégiók összehasonlító történeti elemzéséhez (16–19. század) kutatási projekt támogatta.