4. Konklúzió: az elektronikus szöveg szerzője és a virtuális valóság

 

img4.png

 

A hipertext szerzői pozíciói, a hipertextet kialakító elsődleges szerző és a hipertextet belülről módosító másodlagos szerzői pozíció az elektronikus szövegben, a szöveg virtuális médiumában teljesedik ki. Ebben a virtuális szövegben egymásra vetülnek mindazok a szerzőfunkciók, amelyeket az előző fejezetekben kijelöltem. A virtuális szövegben a fiktív szerzőalak, aki a szövegen belülről alakítja a textuális alkotóelemeket, és így kettős ontológiai hovatartozásáról tesz tanúbizonyságot, felhasználóvá és virtuális szövegalakító erővé válik. Ennek a szimulációs hátterét a modellekre épülő hiperrealitás adja, amely olyan szignifikációs rendszeren alapul, ami kiüresíti a bináris jelölő-jelölt megkülönböztetést, és az eredeti nélküli másolat jellegzetességeit mutatja. A konklúzióban az elektronikus hipertextben, ebben a virtuális térben működő szerzői szerepet vizsgálom meg, amely a virtualitás elméleti hátterének ismertetése után a Chuck Palahniuk nevével fémjelzett The Cult nevű virtuális szerzői kibertér vizsgálata kapcsán implikálja azokat a következtetéseket, amelyek a virtuális szerzői funkciók elemzéséhez és továbbgondolásához szükségesek. A konklúzió kereteit azonban szétfeszíti az itt felvetett gondolatok teljes kifejtése, így nem vállalkozom arra, hogy a virtualitás átfogó szerzői elméletét kidolgozzam. Ehelyett jelezni szeretném, hogy a korábbi fejezetek elméleti fejtegetései és elemzései előkészítik a terepet ahhoz, hogy a virtualitás irodalomelméleti szempontból vizsgált szerzőség elméletének irányában olyan elmozdulás váljék lehetővé, amelynek potenciális teoretikus hátterét a metafikció, a hipertextualitás és a szimulációelmélet együttesen adja.