4.2 A virtuális szerzők közössége
A virtualitás tehát már elméleti megfontolásai tekintetében is koncentráltan reflektál a szerzőség és a szöveg viszonyára, és olyan médiumot kínál ehhez, amely átalakíthatja a szövegről és a szerzőről alkotott korábbi elképzeléseket. A hagyományos szerzőkoncepciók és virtuális változataik, pontosabban mutációik közötti különbség elsősorban a virtualitás technológiai alapjaiból ered, mert a virtualitás elektronikus médiumban kódolódik. Ehhez tehát az elektronikus szöveg, a hipertext legutóbbi fejleményeit kell megvizsgálni. Ennek az elektronikus szövegnek a vizsgálatához segítségül hívom azt az interaktív vállalkozást, amelynek virtuális közösségében a regisztrált felhasználók szövegeket helyezhetnek el, és véleményezhetnek egy olyan honlapon, amely azt a célt tűzte ki, hogy Chuck Palahniuk szakmai felügyeletével megteremti a minimalista fikció interaktív és virtuális műhelyszemináriumát.{261} Itt nem szentelek nagyobb figyelmet a minimalizmus vizsgálatának, hiszen ennek szintén hatalmas vonatkozási köre és irodalma van. Fontos azonban az, hogy éppen a minimalizmus irodalmi irányzata az, amely segítségül hívta az elektronikus szöveg médiumát, ezzel is reflektálva a korábbi gyakorlattól eltérő problémakezelésére és mediális meghatározottságára. Palahniuk a minimalista fikció egyik emblematikus figurája, aki a Harcosok klubja című regényének filmes adaptációjával tett szert széles körű ismertsége, azonban a film megjelenése előtti regényei alapozták meg a minimalizmus irodalmi kánonjában elfoglalt helyét.{262} A honlapot mindazonáltal nem ő üzemelteti – hiszen a fogyasztói társadalom egyik eleméről, a profitszerzés céljából kialakított üzleti vállalkozásról van szó, amely ugyanakkor érintkezik a szépirodalom mozgásterével –, hanem Dennis Windmyer, aki az informatikai, jogi stb. háttérért felelős. Ebből a szempontból, már a szerzőség azon kérdései is felmerülnek, amelyek az elsődleges szerzői funkció mint a virtuális tér létrehozója (spacemaker) szempontjából sem elhanyagolhatók. Palahniuk szakmai tudásával és írói hírnevével járul hozzá a vállalkozáshoz, és „házi feladatokat” ad a felhasználóknak, amelyekben az általa a minimalista írásmód fő jellegzetességeinek mondott stiláris és tematikus irány követése a cél. Ezek a feladatok havonta ismétlődő, kifejtendő témák,{263} amelyet a virtuális hallgatóknak ki kell dolgozniuk és fel kell tölteniük, és amelyet a szintén felhasználókból álló véleményező hálózat értékel. A véleményező és szerzői funkciók nem szakadnak el egymástól, aki regisztrálja magát, az akár egyszerre küldhet kritikát és primer szöveget is. A folyamat része a beküldött novellák szisztematikus újraírása, amely nagy részben a felhasználók kritikái és a Palahniuk-féle előadások szerint lehetséges. A virtuális vállalkozás a kritikát írókra és a primer szövegek írójára is minősítő pontrendszert alkalmaz. Az egyes felhasználók rangját az szabja meg, hogy hány ponttal rendelkeznek. A primer szövegeket feltöltők értékelhetik a kritikát, így a kritikusi szerepet betöltő felhasználók is értékelhetővé válnak, így olyan visszacsatolássál rendelkező hálózat jön létre, amely gyakorlatilag önmagát generálja és szabályozza.
A The Cult tehát olyan hipertextté válik, amelyben a szerzőség kerül a középpontba, gyakorlatilag az egész virtuális tér egyetlen célt szolgál: a különböző szerzői szerepek megtestesítésére kínál elektronikus felületet. Ezt a hipertextet Espen J. Aarseth a kibertext (kiberszöveg) elnevezéssel illeti, mert a szöveg mechanikus szerveződésére koncentrál, és mediális összefonódásai révén az irodalmi szövegek diskurzusának szerves részét alkotja. A kibertext a felhasználó központi szerepére épül, így a kiberszövegben a felhasználó sokkal integráltabb résztvevő lesz, mint bármely más szövegben. A kibertextuális rendszer eredményeként olyan szemiotikus folyamatban vesz részt a felhasználó, amely meghaladja az olvasás korábbi koncepcióit. Ezt a folyamatot Aarseth az ergodikus elnevezéssel illeti, ez a neologizmus az ergon (mű) és hodos (ösvény) görög szavakból ered.{264} A kibertext tehát nem azonos a hipertexttel, mert a hipertextből megismert szerzői-olvasói funkciók egyre inkább eltolódnak a társszerzői szerep felé: amíg a hipertextnél erőteljesen artikulálódik az elsődleges szerző szerepe, aki a linkek és a szövegblokkok kialakításával egy olyan navigálható teret teremt, amelyben a felhasználó – és ez főleg a kisebb projektekre igaz, az internet alkotta hipertextuális hálóra már egyáltalán nem – viszonylag korlátozott mozgásteret kap, a kibertext egyértelműen annak a megnyilvánulása, hogy a felhasználó (olvasó) már a szöveg kialakítója is egyben.
Aarseth megjegyzi, hogy a kibertext legfejlettebb formája a valós idejű interaktív szöveg, amelynek – jelenlegi – legfejlettebb formája az online (szerep)játék. Ha az a tendencia folytatódik, amely ezt a fejlett kommunikációs formát kutatási célokra használja, akkor az irodalomtudomány új területekre léphet: a természettudományok területén már működő virtuális kutatócsoportok a The Culthoz hasonló irodalmi műhelyeket alakíthatnak ki. Ezek a virtuális közösségek a kibertext ergodikus teréhez hasonlóan működnek, amelyben a felhasználók a virtuális szöveg kialakítói is egyben. A kibertext modelljeként, miként a The Cult esetében is, a MUD – multi user domains (többfelhasználós tartományok) – szolgálnak. Ezek olyan összejövetelek, melyek során a résztvevők szerepeket játszanak egy jellemzően középkori kalandjátékban. Habár a játékot textuálisan játsszák, vagyis a lépéseket begépelt mondatok jelentik, nagymértékben vizuálisnak mondható, ugyanis komplex helyszínek, szereplők és tárgyak folyamatos interakciója jellemzi.{265} A The Cult kiberszövege egyszerű szabályok mentén olyan interaktív irodalmi teret jelent a felhasználóknak, ahol elsősorban szerzői pozícióba helyezkedve módosíthatják magát a kibertextet: saját szövegüket publikálva belülről – regisztrált felhasználóként – változtathatják meg az őket körülvevő szöveget. A helyzet ugyanaz, mint a fiktív szerzőalak esetében, aki metaleptikusan helyezkedik bele a szövegbe, és ezzel az interaktív kibertext előfutára lesz. Amíg a metafikció szerzőalakja általában egyedül, demiurgikus képességei tudatában alakítja a szöveget, és ezzel egy önreflexív textualitást hoz létre, addig a kibertext felhasználója már több (esetenként száz vagy ezer) hasonló szerzőtársával együtt alakítja ki azt a közös szöveget, amely többé nem papíralapú, hanem a virtualitás médiumában kódolódik.
Ezzel a szerzőfunkciók végleg felbomlanak, gyakorlatilag mindenki szerzője lehet a szövegnek, és ha úgy dönt a felhasználó, akkor csupán a szerzői funkciók egyikébe helyezkedve viselkedhet a virtuális térben. A kibertext lehetővé teszi, hogy pusztán olvassuk, de sokkal érdekesebb és nagyobb kihívást jelent, ha a felhasználó szerzőként működik közre egy olyan szöveg megformálásában, amely magán hordozza a felhasználó szerzői beavatkozásának nyomait. Így általában azok, akik nem akarnak élni szerzői funkcióikkal, nem is regisztrálnak, de azok, akik szöveggel járulnak hozzá a kibertexthez, egy csapásra szerzők is lesznek. Így elmondható a kibertextről, hogy minden regisztrált felhasználója szerző és olvasó, megfigyelő és megfigyelt, kritikus és a kritika alanya is egyben. A kibertext olyan szöveg, amelynek nemcsak egy szerzője van, hanem minden felhasználója egyben a virtuális szöveg szerzője is, és ez átalakítja a hagyományos szerzőképet. A virtuális szöveg szerzője magában egyesíti a narratív kommunikáció összes résztvevőjét, és szerzői funkciója mellett magába olvasztja a narrátor, a szereplő és az olvasó szerepeit is. A kibertext a szerzőség szövege: önmagát belülről, virtuális szerzők útján újraíró, folyamatosan mutálódó elektronikus szöveg, amellyel a felhasználók célja többé már nem a passzív olvasás és a mediális váltásokon keresztülívelő interpretátori és újraíró aktus, hanem ezek beolvasztása magába a szövegbe egy olyan virtuális szerzői pozíció segítségével, amely minden olvasó vágya.